Antal Boza József 1932. október 19-én született Sajóvárkonyban. Alap- és középfokú tanulmányait Ózdon, a felsőfokút a Dnyepropetrovszki Kohászati Egyetem Kémia-Technológiai fakultásán végezte, ahol 1956. június 26-án szilikát kohász szakon I.N 284866 jelzőszámmal kohómérnöki oklevelet szerezett. Tanulmányai közben az Ózdi Kohászati Üzemekben dolgozott. Az oklevél megszerzése után a veszprémi Vegyipari Egyetemre irányították oktatói státuszba, de az akkor már nős és apai örömök előtt álló fiatal szakember lakáshiány miatt sajnálattal mondott le veszprémi egyetemi munkalehetőségéről. Így Miskolcon, a Lenin Kohászati Műveknél talált szakterületének megfelelő munkahelyre és családjának otthonra. Itt dolgozott 1963-ig a Kemenceépítő Gyárrészlegnél, az üzemmérnöki beosztástól kezdve a gyárrészleg főmérnökéig, különböző munkakörökben. Az időközben 2 gyermekes családapává vált férfi kötődése vállalatához, a városhoz, annak társadalmi-mozgalmi kollektívájához mind szorosabbá lett.

Már pályakezdete első éveiben a szakmaszeretet és a nagy munkalendület jellemezte tevékenységét. Szakmai tanfolyamokat tartott a gyárrészlegnél, így is igyekezve tudását átadni és munkatársait bevonni az aktívabb alkotó tevékenységbe. Kiemelkedő részt vállalt a tűzállóanyagokat izzító kemencéknek generátor-, majd kevert - és végül földgáztüzelésre történő átállításában. Ugyanez jellemezte tevékenységét a Lenin Kohászati Művek akkor kemenceparkjának építési és fejlesztési munkáival kapcsolatban, ahol elméleti tudását és operatív irányító készségét is jól tudta kamatoztatni. A szilikatégla-gyártás technológiájának korszerűsítésében és a gépi berendezések fejlesztésében is jelentős szerepet vállalt. Mozgalmi tevékenységet az MSZMP LKM-i alapszervezeti vezetőségi tagjaként fejtett ki.

Ezekben az években gyűjtött szakmai és vezetői tapasztalai alapozták meg emberismeretét, a jövőért érzett felelősségét, szakmaszeretetét, munkalendületét. Ekkor gyökereztek meg magasba szárnyaló tervei, küzdőszelleme, vitakészsége, jobbító akarata, hűsége, hazaszeretete.

1959-ben nyert felvételt hazai aspirantúrára szilikátkémia és technológia tématerületre. Aspiránsvezetője Korach Mór akadémikus volt. Eredményes tanulmánya befejezéseként 1963-ban nyerte el a műszaki tudományok kandidátusa címet. Disszertációjának címe: "A gyorsan átalakuló mádi kvarcit vizsgálata a szilikatégla-gyártásban, előzetes hőkezelés nélkül történő felhasználás céljából". Ebben kifejtette, hogy a kriptokristályos kvarcit előfordulás szilikatégla-gyártás céljából kedvezőtlen, polimorfizmusuk miatt csak előzetes hőkezelés után alkalmazzák. E költséges, kiegészítő hőkezelési művelet kiküszöbölése érdekében különleges szilikátkémiai és aprítástechnikai feltételek felismerése és kielégítése vált szükségessé. Optimális összetételű egyensúlyi olvadék és a primér kristályos alkotóknál alkalmazott, a hagyományostól eltérő célszerű szemcsealak biztosításával megoldotta a megfelelő ütemű és irányú átalakulást. Az Al2O3-tartalom csökkentése a CaO és FeO+Fe2O3 mineralizátor meghatározott mértékű adagolása, továbbá a megnövelt fajlagos reakciófelület, együttesen lehetővé tették tridimitfázisban gazdag, kiemelkedő mechanikai és termikus tulajdonságokkal rendelkező szilika előállítását. Kutatómunkája eredményét az üzemi eljárással együtt átvették és a szilikatégla-gyártásban ma is alkalmazzák.

Életútja a Nehézipari Műszaki Egyetemmel 1963-ban kapcsolódott össze. Ekkor választották meg a NME PB-titkárává, s egyidejűleg mint a Tüzeléstani Tanszék másodállású adjunktusa, 1964-től pedig docense, részt vállalt az oktatásban is. 1968. január 1-től főállású docensként, majd ugyanez év július 1-től tanszékvezető docensként vette át a tanszék vezetését Diószeghy professzortól. 1971. július 1-től tanszékvezető egyetemi tanárként irányította a tanszék munkáját. Emellett 1968-tól 1971-ig a Kohómérnöki Kar dékán-helyetteseként tevékenykedett, majd 1974-ben a Kari Tanács határozata értelmében a dékáni teendők ellátására kapott megbízást. A megbízás átvétele után több évre terjedő, a Kar életét az új követelményekhez igazító munkatervet állított össze, melynek végrehajtásába belekezdett, de befejezni sajnos már nem tudta.

Szakmai tevékenységét az üzemi évek után a Tüzeléstani Tanszéken igen nagy ambícióval és energiával végezte, mind a hagyományos tárgyak oktatásában részt vállalva, mind az újabb szakterületek kutatásában is. Ezen munkájában támasza volt anyanyelvi szintű orosz és középfokú német nyelvismeret. Ebbéli munkáját fémjelzik megjelent egyetemi és főiskolai jegyzetei, szám szerint 9. Valamennyi jegyzetében igyekezett a műszaki tudományok fejlődését figyelembe véve, rendszerezetten, világosan és gyakorlati vonatkozásban is tárgyalni a problémákat. A kemencék tárgykörű - gépészmérnök hallgatóknak írt - jegyzetében rendszerező elvként a kemencék csoportosítását az alkalmazott hőátadás eseteinek megfelelően végezte. Ezzel próbálta egységesíteni a kemencék csoportosítási és tárgyalási rendjét, melyben mindmáig nincs egységes álláspont.

Távlati tervei között szerepelt további új jegyzetek írása. 1973-ban elkezdődött betegsége miatt lassabban haladva dolgozott a tervezett Tüzeléstan, kemencék II. és a Szilikátipari kemencék c. jegyzeteken. Ezen jegyzeteket is az előbb említett csoportosítási elvnek megfelelően kívánta összeállítani. Korszerű szemléletmódra kívánta alapozni a kohászati kemencék oktatását is, de a tananyag teljes kibontakoztatását már nem fejezhette be.

Az oktatás szakosodásának bővítésével új tantárgyakat vezetett be, így fáradhatatlanul dolgozott a szilikátipari kemencék, valamint a szilikátkémia és -technológia tématerület tananyagának kialakításán és művelésén. Érdeme az oktatást és kutatást egyaránt elősegítő szilikát-technológiai laboratórium létrehozása, amelyhez a téma iránt érdeklődő hallgatók egy-egy csoportja éveken át alkotó otthonra talált.

A komplex tervező feladatok bevezetésében és korszerűsítésében úttörő szerepet töltött be. Maga irányította ezeknek a művelettervezési feladatoknak a megoldását és a tapasztalatok figyelembevételével minden évben korszerűsítette a gyakorlatokat. Nemcsak mint oktató, hanem mint vezetőt is izgatták az oktatási problémák, mindig az újat, a jobbat keresve. Ezen gondolatait, tapasztalatait a következő publikációk is jelzik:

Az oktatók és a KISZ-szervezet szerepe a hallgatók nevelésében - Felsőoktatási Szemle 14. sz. 1965. (1), 22-26. p.

A Nehézipari Műszaki Egyetem és a szovjet felsőoktatási intézmények együttműködéséről - Építőanyag 26, 1974. (8) 315-317. p.

A Nehézipari Műszaki Egyetemen folyó szilikátipari gépészmérnök-képzésről technológus szemmel - Építőanyag 26. (10) 371-376. p.

Utóbbi vitaindítónak szánt tanulmánya a szilikátipari mérnökképzéssel kapcsolatban eddig megjelent ismertetések kiegészítésére és olyan lehetőség felvetésére céloz, mely a - témában hazai viszonylatban - három helyen folyó oktatásról szólni hivatott illetékesek találkozására és kritikai észrevételeik nyilvánítására szólít, ezzel is segítve az ipar és a tudományterület művelése számára történő szakemberképzést. Oktatási célját fogalmazza meg a cikkéből vett alábbi idézet: "Az a célunk, hogy ezáltal az egyetemi képzés második szakaszában a mérnökjelölt, függetlenül jövendő munkahelye jellegétől és követelményeitől, megismerje a kutatás szépségét és sikerélményét. Ezt azért hangsúlyozzuk ki, mert minden eszközzel el kívánjuk kerülni az eleve egy irányba determinált haladást."

Hallgatóival túl a szakmai vonatkozásokon is kezdeményező, emberközeli kapcsolatot épített ki, szívügyének tekintve szakmai és társadalmi tevékenységüket. Mindig teremtett időt arra, hogy tudományos diákköri munkákat, diplomaterv feladatokat konzultáljon a hallgatókkal.

Törekvése a tanszék hazai és külföldi oktatási, ipari és tudományos kapcsolatainak gazdagításában fáradhatatlan volt. Munkássága idején épültek ki új, és erősödtek meg régebbi külföldi kapcsolatai a tanszéknek különböző oktató és kutató intézményekkel. Ezek közül is legszívesebben ápolta a moszkvai Vas- és Acélintézettel, a harkovi, a magdeburgi, a kassai és az osztravai műszaki főiskolákkal, valamint a freibergi Bányászati és Kohászati Akadémiával kiépült kapcsolatot. Ezek során gyakorta tartott előadásokat az említett főiskolák hallgatóinak és tanszéke oktatóit is permanensen bevonta a Magdeburgban rendezett konferenciákra előadóknak. Legutolsó harkovi útja után kialakulóban volt a Harkovi Műszaki Főiskola hőálló-bevonatok témakört oktató tanszékével egy közös kutatási tématerületen történő együttműködésre szóló szerződés megkötése.

Mindvégig rendszeresen tevékenykedett azon, hogy a tanszék új területeken is bekapcsolódjon a szakmai közéletbe. Számos ipari kutatási, szakértői, tanácsadói tevékenységgel erősítette a tanszék helyzetét, annak a nemes célkitűzésnek a megvalósításáért, hogy ne szűküljön le a tudomány az egyetem padjai közé, hanem munkatársaival együtt az öntevékeny hallgatók is dolgozzanak konkrét ipari problémák megoldásán. Biztatással, támogatással karolta fel a pályakezdő munkatársakat, folyamatosan serkentve őket a napi oktató-nevelő munka ellátásán túl annak fejlesztésére és az egyéni kutatómunkára is.

Szűkebb területén a szilikát-technológiában újítások, szabadalmak, szakértői vélemények, hazai és külföldi publikációk jelzik elméleti és gyakorlati tevékenységét. Szívós következetességgel hozta létre szabadalmait melyekkel az építőanyagipar termékeinek választékbővítését, újabb, esztétikusabb és olcsóbb termékek kifejlesztését segítette.

Eljárás kavics-adalékanyagszínezésére.

Szolgálati szabadalom: Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat.

Jóváhagyva: 1972-ben.

Eljárás többalkotós szilikátrendszerek felületi színezésére.

Szolgálati szabadalom: Tatabányai Szénbányák.

Jóváhagyva: 1974-ben, NSZK-ban, 1974-ben.

Eljárás építőelemek gyártására, erőműi pernye, salak és kötőanyag alkalmazásával.

Szolgálati szabadalom: Tatabányai Szénbányák.

Benyújtva: 1974-ben.

A KGST Vaskohászati Állandó Bizottságának tagjaként is sok új gondolattal igyekezett a kohászati kemencék tűzálló építőanyagainak választékát bővíteni, előnyösebb kémiai és mechanikai ellenálló képességű anyagok kikísérletezésével.

Kutatásainak alapja minden esetben a kohászati üzemek, ezek közül is elsősorban az Ózdi Kohászati Üzemek és a Lenin Kohászati Művek kemencéinél végzett oxigénbefúvás és egyéb intenzifikáló eljárások bevezetésével összefüggő problémák tanulmányozása és tudományos magyarázata volt. Javaslatait a Kohászati Lapok hasábjain, szakértői véleményekben, tanulmányokban, kutatási zárójelentésekben és a tűzállóanyagipar fejlesztésével foglalkozó országos szintű bizottságokban fejtette ki. Szívügye volt a hazai tűzállóanyagipar korszerűsítése, a nemzetközi tapasztalatok hasznosításának fokozása.

Saját kutatásai alapján szorgalmazta a finomszemcsés dolomitnak tűzálló alapanyagként történő felhasználását, a hazai szintetikus magnezitgyártás ipari méretű kifejlesztését, a különleges minőségű zinterek és monolitikus kemencebélések hazai alkalmazásának előrehaladását. A tűzállóanyagokkal kapcsolatos gyakorlati és elméleti kérdések nemzetközileg is elismert szaktekintélyeként tisztelték hazánkban és a KGST országokban egyaránt.

További szakmai tevékenységét az alábbiakban kiragadott publikációinak rövid tartalmi összefoglalása is híven mutatja.

Salak-beszűrődés a kemencék tűzálló bélésébe.

Építőanyag 17, 1965 (10), 380-383. p.

A tűzállóbélés ellenálló képességének a fokozott követelményektől való elmaradása főképpen a nagyobb igénybevétel következtében meggyorsuló korrózióban nyilvánul meg. A tűzálló bélés elhasználódásának mint szilárd halmazállapotú anyag oldódásának bemutatását, elméleti és gyakorlati megvilágítását adja a cikkben. A pórus- és kapilláris hatásoknak szenteli ezen cikke befejező részét. Végül konkrét javaslatokat tesz a salakbeszűrődés megakadályozására:

- kontakt pórusok mennyiségének csökkentése felületaktív anyagokkal,

- a tűzállóanyag folyamatos hűtése,

- a tűzállóanyag gyártás alapanyagainak megfelelő tisztasága (maximum 3 alkotó).

Martin-kemencék boltozatában végbemenő elváltozások.

Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat. 101. 1968 (9) 343-349. p.

Ismerteti a Martin-kemencék boltozattartósságával foglalkozó nagy gyakorlati jelentőségű és üzemi próbákkal is ellenőrzött kísérleteit. A boltozatban az elsalakosodás következtében végbemenő kémiai, ásványszerkezeti és fizikai jellegű elváltozásokat vizsgálta meg a hőmérséklet függvényében. Vizsgálatait kiterjesztette boltozatok konstrukciójára, valamint a boltozathűtésre is. Vizsgálatai alapján arra az újszerű következtetésre jutott, hogy a boltozat üzemidejének második felében - kb. 120-150 adag után - szerkezetében és tulajdonságaiban megváltozott tűzállóbéléssel állunk szemben. Javaslatokat tesz a boltozattartósság fokozására.

A termoplasztikus állapot szerepe a bázikus építőanyagok hősokk okozta ridegtöréseinek korlátozásában.

III. Tűzállóanyag-ipari Konferencia, 1969. Gyenesdiás.

Tudományos igényű magyarázatot adni minden olyan roncsolódási képre, amely a bázikus idomok réteges lerepedésében nyilvánul meg, azért nehéz, mert az ok nem minden esetben ugyanaz. Ezzel a jelenséggel találkozhatunk a törőszilárdságot meghaladó, nyírófeszültséget létrehozó külső terhelés, belső termikus feszültség, kedvezőtlen fázisösszetétel, stb. okozataként. A roncsolódási kép csak részben utal az említett okok valamelyikének uralkodó voltára. A gyakorlat számára ennek felderítése másodlagos jelentőségű. A gyártási folyamat inkább a megelőzéssel kapcsolatos intézkedéseket helyezi első helyre. A kérdés fölvetése nem új. Számos olyan megoldást ismerünk pl. építéstechnikai, szerelvényszerkezeti, hőtechnikai stb. amelyek alapvető célja az üzemközben ridegtörések megakadályozása. Sajnos, a technológiai folyamat során keletkező integrális hatások eredményeként jelentkező fokozott, nem kémiai jellegű elvékonyodás megakadályozása az eddigi módszerekkel nem teljes.

A finomszemcsés zsugorított dolomit hidratációval szembeni ellenállóképességének fokozása.

Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat. 103.1970. (8) 341-344. p.

Ebben a cikkében a finomszemcsés zsugorított dolomit előállításának rövid ismertetésével vezette be a témát. A hidratációs viszonyokat vizsgálta, az eredeti szemcseméret függvényében. Végül az optimális szemcseméret megállapítását és a gyártási paraméterek kikísérletezését a gazdasági tényezők figyelembevételével taglalta.

Kovasav alapú adalékanyagok szilikátkémiai úton történő színezése. Társszerző: Simon László.

Építőanyag 24, 1972 (6) 201-206. p.

Az elemgyártás technológiai megvalósítása során felvetődik a homlokzati felület tartós és esztétikus színezések feladata. A Nehézipari Műszaki Egyetem Tüzeléstani Tanszékén az eredeti adalékanyagok tartós színezésének megoldása irányában folytatott kísérletek eredménnyel jártak. Szerzők beszámoltak arról, hogy sikerült olyan eljárást kidolgozni, amely szervesen - külön művelet nélkül - illeszkedik a házgyári technológiai folyamatba. Az eljárás lényege a következő: a monolitikus falelemek adalékanyagaként alkalmazott, osztályozott vagy aprított kavics, a homlokzati felület - 15-30 mm mély - rétegébe kerülő hányada még a beszórás előtt szilikát-kémiai úton felvitt 0,02-0,05 mm vastag színes üvegmázt kap.

Timföldcement alapú tűzálló betonok kötésjellegének hőmérséklet függvényében való változása.

Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat 104, 1971 (7) 289-292. p.

A cikkben a lefolytatott kísérletei alapján megállapítja, hogy a tűzálló beton, mint a kalcium-monoaluminát-hidrát kötésű falszerkezet nagy hőmérsékleten üzemelő kemencékben csak a külső falrétegben fordul elő. A középső és belső falrétegben kerámiai kötés alakul ki. Ismerteti a vizsgálatok során nyert mechanikai szilárdsági értékeket, valamint az eredmények alapján kidolgozott függvénykapcsolatot.

Kerámiai máz felvitele nagy hőmérsékletű cserép felületére.

XI. Szilikátipari Konferencia. Budapest, 1973. Akadémiai Kiadó, 785-792. p.

Ebben a munkájában kifejti, hogy a mázas építészeti kerámiák hagyományos, két hőkezeléses előállítása az anyag és a benne levő járulékos ásványok disszociációs reakciói, a mázbeégetés bonyolult kémiai és diffúziós folyamatai miatt indokolt. A máz és az alaptest között lejátszódó célfolyamatok feltételei, mind a fizikai-kémiai, mind energetikai szempontból kedvezően alakulnak, ha a máz felvitele az első hőkezelés során nagy hőmérsékletű kerámiai cserépre történik. Ennek megvalósítása megoldottnak látszik egy új technológiai funkcióval ellátott alagútrendszerű réskemencében. A bikerámiai rendszer létrehozása a tűztérből távozó anyagon ún. nyugtatott terű pozíción történik. A beolvadás hőszükséglete a berendezés alternatív működtetésével biztosítható.

Munkája elismerését a Kohászat Kiváló Dolgozója (1972), a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1974) és az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1974) kitüntetések jelzik. Aktív tagja volt a Szilikátipari Tudományos Egyesületnek és 1968-tól az OMBKE-nek.